Nem könnyü az élet sem fiatalon, sem túl a hetedik x-en!

Fiatal koromban amikor még csak a k

Reggeli történet

Napos, gyönyörű reggelre ébredtünk!

Ülök az étkezőben, a reggeli kávém, pirítósom bennem van, a hangulatom remek.

Nézek ki a konyha ablakán, a szomszéd csodás ezüstfenyője zárja le a kilátási távolságot. Szeretem az ezüstfenyőt. Ezen, meg mindig történik valami. Hol vadgalambok bohóckodnak a tetején, hol más egyéb szárnyasok landolnak rajta.

Nini megint jön valaki, ez egy szarka! Innen messziről nem látszik a tarka farka, vagy van e a csőrében valami csillogó-villogó. Mert már Rossini is megírta a szarka tolvaj!

De ez a szarka, most nem a lopásra gondolt, meglepetésemre a fenyő csúcságán hintázni kezdett, le-föl ahogy gombóc Artúr tette a mesében.

A fenyő többi ága meg sem rezdült, így egyértelmű volt, hogy a tarka farkú szarka hintázik a fenyőn.

Kísérletem, hogy férjemnek is meg megmutassam sikertelen lett, mert ez a szarka nemcsak tolvaj, hanem huncut is. Amint a férjem odanézet ő abba hagyta a hintázást.

Pár próbálkozás után feladtam, ez a szarka megérezte, hogy figyelem, ezért huss, elrepült.

Így, csak a később a fára telepedő társait tudtam lencsevégre kapni.

 Autóbuszra várva !

Mottó: - Az ember mindent tanul, csak gyermeket nevelni Nem!

            Ezért mindenki úgy rontja el a saját gyermeke nevelését

            Ahogy akarja, vagy ahogy sikerül neki.

                                                               Anya

Várom az autóbuszomat, egyedül vagyok, az előttem elrobogó autókat nézem.

A mellettem lévő padra egy fiatalasszony két iskolatáskát, s a sajátját teszi le, majd leül. Vele jött egy elsős forma kislány is, az ő gyermeke biztos, a lányos iskolatáska rá a bizonyíték. Figyelmem feléjük fordul akaratlanul is szem és fültanúja lehetek az alább leírt  jelenetnek.

- Időnk van az autóbuszig, így az anya kivéve leánykája üzenő füzetét, elolvassa és megbeszélik, hogy szerdán ünneplőbe kell menni, de váltóruhát is vinni kell.

Észreveszem, hogy nem kettő, három gyermeke van, az asszonykának.

 A két fiú, az egyik tán másodikos, a másik még óvodás lehet a járda melletti korlátba csimpaszkodva űzik el a várakozás perceit, közben tornamutatványokat végeznek a korláton.

A kislány, aki anyja körül sertepertél, csacsog - büszkén elénekli anyjának a március 15.-re tanult dalt, édesanyja megdicséri a kedves arcú, elöl foghíjas kislányt. A kisebbik fiú az ovis, feljön a járda mellől és valamit panaszkodik a bátyjára, tán picit megüthette a  nagyfiú  a mind hevesebbé váló „felemás korlát” gyakorlatok folytatása közben, mert a végén a földön landol.

Megszeppenve felugrik a földről s odajön családtagjaihoz.

Az anyja nem állja meg szó nélkül:

-         Holnap ebben a piszkos ruhában fogsz menni az iskolába, s egész nap szégyellheted magad, csak megállás nélkül bosszantasz, még csak nem is köszöntél amikor találkoztunk!

Az anya feláll a padról, tüntetőleg a hátat fordít nagy fiának, akin látszik már az egész esti duzzogás, valamit motyogva a „bajsza alatt” ő is hátat fordít a szülőnek.Jön az autóbuszunk, ők is, én is felszállunk, szem elől veszítem őket, de a gondolataim náluk járnak.

Meglepetésemre egy buszmegállóban szállunk le. Fiatalosan gyorsan mennek előttem. A kislány, az anyja kezébe dugja apró tenyerét, az anya, a másik kezével a „kicsi” kezéért nyúl, a „nagyfiú” meg harmadik kéz híján árván bandukol mellettük.

Szeretnék az anya után kiáltani!-

- Asszonyom, emlékszik még arra az örömre, amikor az elsőszülöttét a világra hozta?- Nem ő akart megszületni, ön és a férje által, az önök szerelméből született erre a világra. Vigyázzon, mert már most kezdi elveszíteni a gyermekét!

Megint gazdagabb lettem!

Mint a Batsányi-Cserhát Művész Kör tagja az őszi pályázatra én is készültem.
A Gálán, egyéb elfoglaltság miatt nem vettem részt. Így nem tudtam, kaptam e valami elismerést, vagy csak tapasztalatot gyűjtöttem az előttem álló időszakra.
Örömömre a posta ma kézbesítette a művész kör által kiadott Délibáb őszi számát benne az Oklevelemet,  amelynek nagyon örültem.
Mielőtt megmutatnám, szeretném ha Ti kedves barátaim, akik néha ide látogattok látnátok a pályázati munkámat.A szűkebb baráti köröm tudja, ez a nyár nem igazán az én nyaram, de tudom, hogy a korral szemben ami a mai emberek zömét fenyegeti -s engem is elkapott - én kerülök ki győztesen!
Tehát a megadott lehetőségek közül én Tanner Ilonát - azaz Török Sophe-t választottam. 
Ő, Szabó Lőrinc menyasszonya volt, majd Babits Mihály felesége lett. Hármójukat festettem meg A/4-es méretben, tussal.
De, hogy ne csak a képet küldjem el, kitaláltam-írok mellé egy fiktív levelet:

Kedves Barátom!

Szeretettel gondolok rád, remélem jó egészségnek örvendsz?

Abban is bízom, hogy szeretett édesanyád és társa elvesztését lélekben már feldolgoztad, bár egy szülő elvesztése örök fájdalom, amiről csak torokszorítva lehet beszélni.

Éppen ez okból, figyelemelterelés végett engedd meg, hogy meséljek valamit.

Legkisebbik gyermekem a minap a Külügyminisztériumban kapott állást, aminek igen megörvendtünk.

Ott a hivatalnokok között az egyik alkalmazott hölgy igen nagy színpátiát tanúsít iránta. Összebarátkoztak.Ilona, mert így hívják a hölgyet - Tanner Ilona kassaújfalui katolikus család gyermeke,aki itt a fővárosban tanult. S mint kiderült, Ő is verseket ír akár csak leányom.
A minap gyermekemmel meghívattam Őt egy uzsonnára, hogy lássam és én is tapasztaljam Karolám iránti szívélyes tiszta barátságát.

Nagyon kellemes benyomást tett rám kedvessége, pár versét elszavalta, ami kicsit idegenül hatott rám, de a leányok csacsogás és vidám beszélgetése megnyugtatott.

Zongoráztak kicsit, majd leányom a rajzaimat tartalmazó mappát vette elő, s kibontva csepp dicsekedéssel mesélte, hogy az Ő mamája bizony rajzolgat, festeget.
Ilonának tetszettek képeim, s megkért, ha  hoz nekem képet vőlegényéről, Szabó Lőrincről, akinek csodálja gyorsíró képességét és nyelvtehetségét. Valamint a csodált költő Babits Mihály, a lángolószemű  költő egy képét na és  a saját fényképét készítsek róluk egy hármast.
Oly kedvesen kérlelt, hogy nem tudtam neki ellenállni, s megígértem megpróbálom elkészíteni.
Drága barátom arra kérlek nézd már meg  festő barátaiddal a tanulmányomat, valamint elküldöm azokat a képeimet is melyekből válogatni lehetne az általad vezetett társaság őszi magazinjába.
Megköszönöm türelmedet, további jó egészséget kívánok Szekérné szül: Lados Anna Gizella

/Ui. Az Ilona barátaival a pályázatra megy  :)  /

" Ilona barátaival "

Az oklevelem:

Természetesen nagy megtiszteltetés számomra , hogy a folyóiratban 3 általam készített kép is helyet kapott. Feltenni nem tudtam, de majd mutatom.

Felismeri valaki?

Alcím:
 Segítsetek emberek !

Szombaton a tatabányai autóbusz végállomáson a padon ültem. A hazafelé mentünk volna a férjemmel, a 7,15 -ös  1-es autóbuszra vártunk. Egyszer csak mellém ül a padra egy fiatalasszony, kezében egy ezrest szorongatva, azt mondja:

- Meghalt a családom! Senkim sem maradt.-

Első szóra nem volt érezhető, hogy az asszonyka nincs jól, mármint a tudata nem tiszta. 

 Így rákérdeztem, hogy mi történt velük?

A válasza : -Nem tudom-

-Baleset volt ? - kérdezem-

Válasz:- nem tudom-

Kérdezgetem tovább:  merre megy ?

v :- Simon bácsihoz-

-hol lakik?

v: - a faluban

-melyik faluban?

v :- nem tudom-

- oda talál?

v :-persze, a rokonom- és mosolyog

 Legnagyobb meglepetésemre egyszer csak azt mondja, hogy nem tud bemenni a lakásába és nincsen semmilyen igazolványa!
Kérdezem tőle, hogy hívják, hány éves?

v :- nem tudom-

Mondom neki, lefotózom és segítséget kérek másoktól, hátha valaki felismeri!

v :- jó- ......és mint egy gyermek néz rám az nagy kék szemeivel.
Ide teszem a fotóját , hátha valaki keresi és felismeri!

Mondja, Ő is jön a busszal, majd amikor az autóbusz a megállóba gördül, az ott lévő emberekkel együtt felszállunk a járatra, Ő pedig a padon ott marad ülve, s csak néz, ki tudja hová?!
Nem tudom az említett Simon bácsi, a "rokon" tud e valamit az illető, asszonykáról, s azt sem tudom, ha keresném őt hol lelném meg ebben a veszni hagyó világban.

Fohász az Úrhoz

Fohász az Úrhoz!

Uram ki vagy a mennyekben, hallgasd meg egy teremtményed kérését.
Nem tudom vagy e vagy csak a papok találtak ki Téged.
 De ha létezel, bizonyára látod, hová rohan megint ez az eszeveszett politika, a hatalomharc, s az embertömegek semmibevevése. Ne engedd hogy az emberek ágyútöltelékek legyenek megint.
Add hogy a Földön ne legyen harmadik világháború.

Mióta az ember e bolygón él, sokaknak elvette az eszét a hatalom és a vagyon minél nagyobb gyarapítása.  Ezért képesek arra, hogy sok millió embertársuk életét romokba döntsék a pillanat tört része alatt. 
Pedig a csoda nem abban van, hanem a madár csicsergésében, a virág illatában, a pillangó szárnylibbenésében, az esti szél suttogásában, a szeretett társ simogatásában, a gyermek kacagásában. 

Uram!-  keresd fel ezeket az embereket, s súgd a fülükbe gyarlóságaik valódiságát. 
Kérlek vedd rá őket, hogy bűnös szándékaiktól, mellyel a háború kitörését előidéznék messze elálljanak. A mások kizsigereléséből vastagra hízott vagyonukat az emberiség javára használják fel.
Akkor nem lenne éhes gyermek a Föld nevű bolygón,  s dicsértessék a Te neved.

Tavaszvárás télvíz idején

Ezen a télen nem panaszkodhattunk a hótakaró hiányára. Holle anyó dunnáját a kis szolgálók rendesen megrázogatták. Hullottak is a hópelyhek bőven,  jó vastag paplannal vonták be a didergő növénykéket.
Egy -két fotóval bemutatom a lehullott hó méreteit.
 Még az unoka segítségét is kérni kellett, egy  jó adag hó lelapátolására a féltetőről. Félő volt, hogy egy hirtelen olvadáskor a víz a z alsó konyhában köt ki. 
Márpedig onnan nem olyan egyszerű eltávolítani. Hiszen télen ez a helység a fázós növényeim menedéke is  egyben.

A természet még meg is tréfált bennünket, úgy ahogy szokott. Elolvadt a hó egy része,  felmelegedett az idő, a barkák már a tavasz ígéretét hozzák

Ez a cseppség,  a piros ruhás, szalmakalapos manócskával együtt várja a tavaszt. De az úgy tűnik még várat magára ( ezt a két fotót 15.02.06.-án készítettem)

A fenti fotó 15.02.09.-én készült, a hó olyan sűrű pelyhekben esett, hogy egy fél délután hízott ekkorára.
De a benti növények, már érzik a tavasz közeledtét,  hiszen most van a farsang  a téltemetés ideje

Nyulász Péter: Farsang

Van egy vágyam: gomba lenni, nagyra nőni fél nap alatt,

lenne rajtam csipkegallér, és egy jó nagy pöttyös kalap.

Meggondoltam mégse gomba, inkább messze szálló lepke,

fejem búbján két kis csápom, hátamon meg szárnyam lenne.

Pille nem jó, hanem cica!

Elég lesz egy csíkos ruha,

cérna bajusz, hosszú farok,

láthatnák, hogy macska vagyok.

Talán mégis rendőr inkább, tányérsapkás, komoly, délceg,

esetleg egy kalóz vezér, vagy egy fehér lovas herceg.

Van még pár nap eldönteni, mi legyen a tuti jelmez

Az a fő, hogy nemsokára felvonulós jelmezbál lesz:

ágyú dördül, sípszó harsan: fület sértő-bántó fals hang.

Dudafújó, kerepelő, télkergető, zsongó farsang.

Kellemes tavaszvárást mindenkinek!